Leírás

Ehrenfried Pfeiffer 

Kötés: puha kötés     Oldalszám: 51 .

Kiadó: Magánkiadás, 2019

Sorozatunk első  kötete a Szívelőadások.  1950-ben megtartott három előadás vezérgondolata : „Egészséges szociális élet csak akkor tud kifejlődni, (ha a szívre vonatkozó) régi pumpa elképzelést elvetjük, és lecseréljük a helyesre. Ez tehát olyan téma, amelynek érdekelnie kell a szociális problémákat tanulmányozókat. Az igazi megismerés e tekintetben azt is lehetővé tenné, hogy olyan gépeket építsünk amelyek megfelelnek az ember lényének, harmonizálnak vele, és nem rombolóak számára”. Rudolf Steiner szerint mindkét problémát csak akkor lehet megoldani, „ amikor az emberek tudatában lesznek, hogy az emberi lényben lévő láthatatlan az, ami a szívet hajtja.” A könyv központi eleme, a pumpáló szívről alkotott elképzelés a közismeretet és közvélekedést hamisító súlyos tévedés. A tudomány területére is átszivárgott a tévedhetetlenség dogmája, megteremtve ennek az intellektuális korszaknak a mindent elborító kultuszát.   

Fontos megértenünk a szív evolúciójának kérdését, ami jövőnk egyik kulcskérdése. A szív mint „híd- szerv” egy olyan érzékelő szerv, amely áthidalja  az élők és holtak ma még meglévő szakadékát. Az élet és halál misztériumának eredetforrásánál vagyunk. Rudolf Steinertől kapott imaginációs gyakorlata során  Pfeiffer ráébredt a szívnek az idő áramában betöltött híd szerepére. Az ember a teljes Kozmoszt saját szívközpontjában összenyomva, kifelé sugározva azt, a jövő kozmoszát teremti meg. Új szív van kialakulóban, „ korunkban bizonyos változások mennek végbe a szívben, ahol egy ötödik szívkamra fog fokozatosan kifejlődni. Ebben az ötödik kamrában az embernek lesz egy új szerve, mely lehetővé teszi, hogy eltérő módon uralja az életerőket, mint ahogy az jelenleg lehetséges.” Bizonyos okkult erők ellenezték e tudás nyilvánosságra hozatalát, és csak Rudolf Steiner halála árán és után látták be, hogy „ ha ez a tudás a szív központról nem válik ismertté,az emberi nem számára nincs megváltás, csak pusztulás.”