Az emberiség felé irányuló pedagógia első eszköze a beszéd, az ének-beszéd volt. „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél.” Ma az Ige – a Szó –, testté válásának köszönhetően, az embernél van. A meditáció – az „egyetlen valóban teljesen szabad cselekvés”, az „ősszabad cselekvés” – a magasabb, egyre magasabb szavak megtalálása. A magasabb szavak mögött „én-lények”, én-tudattal rendelkező lényiségek állnak. Religió, kommunió, meditáció szójellegűen, a szó, a szó-lények szintjein keresztül kötik össze a Földet a Menny-nyel. „Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.” Meglett az isteni, szójellegű rend, az új Föld és az új Ég rendje. A Logosz, aki a kezdetben „vala”, a vég, a tökéletesség is „lett”. „Kezdet és vég” egybeesik az emberi lélek Grál-pontjában, a naprendszer középpontjában, ami „megközelíthetetlen lépteiteknek”, ahova a dialektikus gondolkodás nem hatolhat el. Ebből a pontból „jő ki” az élet vize a szomjazóknak, ingyen – kharisz-ból. Így múlik el a régi ég és a régi föld, minden, ami nem tudta megőrizni szó jellegét, amit fel kellett áldozni az ember Logosztól Logoszig vezetô útján.